TŐKÉS LÁSZLÓ PÜNKÖSDI ÜZENETE – Járvány idején és Trianon évfordulóján

Nagy nyomorúságban és megpróbáltatások idején az emberek egykönnyen összezavarodnak, és egymás ellen fordulnak. Félelmükben, zavarukban és ösztönös önzésükben hajlamosak csak magukra gondolni, magukat menteni, egymás rovására boldogulni. Ezeket a próbás helyzeteket használja fel arra az ördög – görög nevén a diabolosz, a nagy „szétdobáló” –, hogy viszályt keltsen köztük, elidegenítse őket egymástól, kapcsolataikat szétzilálja és közösségeiket megbontsa. Erre való tekintettel tanít az evangélium arra, hogy „álljatok ellene az ördögnek” (Jak 4,7), valamint „öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben” (Ef 6,11).
A helyes magatartás próbatételek idején ugyanis nem a vetekedés, a széthúzás és a viszálykodás, hanem az összefogás. Jó példa erre Jézus tanítványainak az esete, akik a Mester keresztre feszítésekor teljesen megzavarodtak, ki elárulta, ki megtagadta Őt, s ők, akik tényleg a legközelebb állottak hozzá, nagypéntek gyilkos félelmében szerteszaladtak.
Jézus dicsőséges feltámadása viszont újból a helyes útra térítette őket. Félelmek között és zárt ajtók mögött ugyan, de újból egymásra találtak, és a hétnek első napján, majd rá egy hétre a feltámadt Krisztussal találkoztak. A kételkedő Tamás is ebből a sorsdöntő találkozóból jutott hitre és erőre. A tanítványok kicsiny seregét, még mielőtt a pünkösd napja eljött volna, Jézus Szent Lelkével ajándékozta meg, békességet hirdetett nékik, és őket a szolgálatra felbátorította. „Vegyetek Szent Lelket!”, és „ Békesség néktek!” – mondotta (Jn 20,22; 20,19).
Most, amikor az alattomos koronavírus-járvány az egész világ rendjét és békéjét felborította, beláthatatlan következményei pedig méltán töltik el félelemmel, aggodalommal és létbizonytalansággal nemcsak a mindennapi embereket, hanem még a hozzá legközelebb álló tanítványokat is – figyeljünk Jézus szavára, és figyelmezzünk Krisztus példájára, aki nem engedi szétszéledni, hanem közösségbe gyűjti az Ő nyáját, és Szentlelkével erősít és vértez fel bennünket a reánk tört nyomorúságokkal, kísértésekkel és kihívásokkal szemben.
Isten ó- és újszövetségi népe, Krisztus Urunk mindenkori tanítványai és mi, magyarok is a történelem során számtalanszor megtapasztaltuk, hogy nyomorúságainkban egyedül az összefogás a célravezető. A „szétdobáló” diabolikus erők ármánykodásával szemben most, Trianon százados évfordulóján és az egyesítő Szentlélek eljövetelének pünkösdjében is hitbeli és nemzeti összetartozásunk emelhet felül bennünket lehúzó helyzetünkön és sorsunkon: Krisztus Urunk és sorstársaink közösségében.
Pünkösd szent ünnepén kérjük Isten Lelkének ajándékát, hogy betelvén vele, életünk és világunk jelenlegi válságával bátran szembenézhessünk. Krisztus az Ő Lelkének békességével ajándékozzon meg bennünket, hogy a nemzeti összetartozás napján és esztendejében, miként az első keresztyéneknek a „szíve-lelke egy vala” (ApCsel 4,32), mi is ekképpen tudjuk megvívni „ama nemes harcot” (2Tim 4,7), melyre elhívatást nyertünk e világban.